A magyar borászat minden bizonnyal nem tartana itt, ha Franz Weninger a kilencvenes évek elején nem kezd közös vállalkozásba Gere Attilával. Az olyan fogalmak gyakorlatba való átültetését, mint drasztikus hozamkorlátozás, modern pincetechnológia, barrikolás felsőfokon, tulajdonképpen neki köszönhetjük. De ugyanúgy neki köszönhetjük a kékfrankos hazai feltámasztását is.
Franz Weningernek sikerült bebizonyítania, hogy a kékfrankos, túl azon, hogy nyugodt szívvel aposztrofálhatjuk őshonos fajtának, nagy minőségben képes felvenni a versenyt a világfajtákkal.
A Weninger-ház két lábon áll: Horitschont idősebb Weninger, a balfi birtokot ifjabb Weninger kormányozza. Horitschon sok mindenben különbözik a balfi birtoktól, pedig csak néhány kilométer választja el tőle. Először is a határ másik oldalán fekszik. A talaj itt meglehetősen agyagos, a Fertő tó légtemperáló hatása már egyáltalán nem érvényesül, a hőingadozás is jóval nagyobb.
Mivel a Weninger-borok esetében lehet, sőt kötelező a terroir-ról szólni, elsősorban a talajviszonyoknak tudható be, hogy itt egészen más karakterű borok kerülnek a modern design-nal ellátott palackokba. Ennek következtében a horitschoni borokban kevesebb az ásványi jelleg, viszont tömörebb a struktúra. E mellett a 25 hektáros birtok szanaszét található kisebb részekből jön össze, amely egyrészt hátrány, mivel nehezebben átlátható és megmunkálható, más szempontból viszont a sok eltérő talaj teret enged a fantáziának és a kísérletező kedvnek.
A talaj mellett a fajtaösszetétel is fontos szerepet játszik a pincészet életében. Az ültetvények legnagyobb hányadáról kékfrankost szüretelnek. A közép-burgenlandi birtok kékfrankos témában ugyanis megkerülhetetlen. A középkategóriástól a Dürrau névre hallgató csúcsborig a fajta legszebb példányait a Weninger-ház látja el kézjegyével. A pincészet nem kevesebb, mint évi 160 000 palackot forgalmaz.
Balf
Balf kiegyenlített kontinentális éghajlata országos viszonylatban meglehetősen csapadékosnak és hűvösnek számít. Kristályos palakőzetekből álló talaja némiképp ellensúlyozza a mostoha időjárást, amely furcsamód leginkább a vörösbortermelésnek kedvez. A borvidék hírnevét megalapozó kékfrankos mellett egyre több világfajta is gyökeret ereszt a helyenként sok meszet tartalmazó rétegekben. Weningeréknek hála, a pinot noir és a syrah is szerető otthonra talált a Fertő tó partjainál.
A balfi birtokon kiváló fekvésű területekkel rendelkezik a pincészet, amely magas színvonalú boraival hamar belopta magát a magyar borrajongók szívébe. Franz Weninger tiszta, gazdag, selymes nedűivel új jelentést adott a soproni vörösborról alkotott fogalmainknak. A Fertő tó partján termett Weninger-borokban jó ideje felfedezhető stílusjegy a mineralitás, egyfajta nemes, kifinomult "sós" érzet, amely a Spern Steiner kristályos palát is tartalmazó agyagos talajának köszönhető. A vállalkozás, melynek vezetője egy ideje már az ifjabb Franz Weninger, mostanra lényegében kinőtte a borászatnak helyet adó, kis balfi parasztházat
A szigorú hozamkorlátozás és a gondos szelektálás mellett Weningerék az újfahordó kezelésében is mesternek bizonyultak. Boraikkal önálló stílust teremtettek, melyben a talaj ásványai és az égetett újfahordó illat- és ízjegyei ritkán tapasztalt harmóniában találnak egymásra.
Istenhozottpohár: Kékfrankos Rosé Brut pezsgő
Kecsketej brulée, karamellizált édesköménnyel
Weninger - Blanc de Noir 2008
Céklaleves, szecsuáni borsos ropogóssal
Weninger – Kékfrankos 2008
Szarvasgombás metélt, édesburgonyával
Weninger - Pinot Noir 2007
Konfitált csicsóka, gabonakolbásszal és hagymalekvárral
Weninger – Frettner 2006
Aszalt áfonyás tartlette camemberttel és szeder szósszal
Weninger – Syrah 2006
Étcsokoládé, mák, meggy, cékla
Weninger - Spern Steiner Kékfrankos 2006
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése